Ténylát

A hírek napok óta azzal vannak tele, hogy jön a világvége, és arra készül, hogy mögögye a világot. Szó, mi szó, ez nagy szívás. Pont akkor kell ennek történnie, mikor a nekem szánt néhány tíz év van soron. Eleinte még mérgelődtem is ezen, de aztán arra gondoltam, hogy találhatok esetleg valami érdekesebb elfoglaltságot, ha már így, világvégésen alakult. Jobb ötlet híján nekiindulok a városnak, végigjárom a kedvenc utcácskáimat, jól az eszembe vésem, amit lehet, hátha a végén mégis csak megúszom valahogy megevés nélkül. (Ez a remény tényleg nem hal egykönnyen.) :) Nem is olyan egyszerű ez most, mint gondoltam. Kész káosz van mindenhol. Az emberek szaladgálnak össze – vissza, mint pók a falon, azt sem tudják, mihez kapjanak, hova meneküljenek. Mintha el lehetne bújni egy világvége elől. Egy valamire való világvége nem engedheti meg magának, hogy bárkinek is egérutat szavazzon (kivéve nekem?). Kinevetné a többi világvége a háta mögött. Állítólag pár nap, és mindent bekebelez. Senki nem tudja, milyen lesz, csak remény lehet, hogy nem lassan eszik… Megállok egy kirakat előtt, és elgondolkodva nézem azt a csinoska ruhát, amivel már szemezgetek egy ideje, de mindig halogattam, hogy magamévá tegyem. Bámulom csak, miközben a hátam mögött tombol a világvége hangulat, a fejemben pedig kergetik egymást a vadabbnál vadabb gondolatok, aztán hirtelen ötlettől vezérelve belépek a butikba, egyenesen a ruhához. Kerülgetem, nézegetem innen is, onnan is, megfogom, forgatom. Alaposan meg kell fontolnia az embernek, hogy tényleg megszerez-e egy ilyen, ténylát anyagból készült ruhát, mert ez olyan anyag, ami mindent kendőzetlenül megmutat a viselőjéből. Itt - ott megbújó hurkácska, nem jó méretű domborulatok, hajlatok, szélesebb ez - az, nem előnyösen mozgó alkatrészek ténylát szövettel nem fedhetőek el. Tudom ezt én jól, ezért is vizsgálom ilyen alaposan, de végül döntök. Magammal viszem a próba fülkébe, aztán az árát a pulton hagyva, kisétálok az utcára elégedetten vigyorogva. Kint mintha még nagyobb lenne a fejetlenség, de már nem foglalkoztat a dolog. A kirakatban megcsodálom magamon az új ruhám, és elindulok a közeli parkba, hogy egy padra telepedve szemügyre vegyem a forgatagot, és megpróbáljam kitalálni, hogyan menekíthetném meg a világvégétől ezt a ténylát szépséget...