Fekszem, és bámulok ki a fejemből. Hideg van, fáj a vállam. Valamit megint sikerült csinálnom, ami újra betett neki... Nyugodt vagyok. Nem érzem azt a végtelen keserűséget, amit pénteken a Lurdy felé menet. Ez jobb érzés. Nincsen agyalás, és semmi félre következtetés (most ebben a pillanatban), ez jó. Tegnap délután még az járt az eszemben, hogy mi lesz, ha nem fogunk tudni beszélgetni egymással, mint régen, de az éjjel ez a kétségem is elszállt, mert szinte átbeszélgettük az éjszakát. Megkönnyebbültem ettől, örültem neki... Hú, a szex... Állat jó. Már tegnap szóba került a popsi, az este nem csak beszéltünk róla. Kicsit aggódtam e miatt, féltem, hogy fájni fog, nem esik annyira jól, de kellemes meglepetés ért. Eddig még nem fordult elő, hogy ennyire jól esett volna a popsiba bújás. Elállt a lélegzetem... És belém élvezett. Hát, még a gondolatára is megborzongok... Elmondhatom, hogy a szex még így két hónap kihagyással is egyre csak jobb lesz. Mintha csupán pár nap maradt volna ki, és mintha semmi rossz nem történt volna. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy valaha fog úgy szeretni, mint két hónappal ezelőtt. Ezen a téren megváltozott. Nem simogatja meg az arcom, nem ölel meg úgy és annyiszor, ahogy régen, nem becézget. Remélem, hogy ez idővel változik, és ahogy látja, mennyit változtam, mennyire odavagyok érte, akkor ez is helyrejön. Persze feltéve, hogy nem jön közbe valami más gebasz, ami gallyra vághat mindent. Most azt gondolom, hogy részemről nem lehet ilyen, mert úgy megváltoztam, hogy nem teszek olyat, mitől kiakadhatna. No, de nem kell ezen töprengeni, felesleges. Megpróbálom a lesz, ami lesz elvet követni, és talán minden jóra fordul, minden úgy alakul, ahogy szeretném, és talán ráébredünk véglegesen mindketten, hogy egymásnak találtak ki minket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése