Nem szeretem a gondolataimat, most ebben a pillanatban főleg nem. Szomorú leszek tőlük, és könnycseppeket követelnek, és ez nem jó, nem tetszik. Persze, nem lehetnek mindig vidám dolgok az ember fejében, de néha azért talán jó lenne. Biztosan mindenkinek van erre (mármint arra, hogy elűzze az ilyen nem szeretem gondolatokat) jól kidolgozott taktikája, amit minden gond nélkül alkalmazhat, de úgy tűnik az én módszerem csődöt mondott, már ha volt. Mondjuk biztos volt, mert azért volt, hogy mosolyt csaltak az arcomra a gondolataim, de lehet, hogy csak azért, mert akkor nem voltak rossz dolgok a fejemben. Vagy csak bebeszéltem magamnak, hogy jó, amit gondolok, vagy az is lehet, hogy most ezt beszélem be... Óóó, jesszus. Teljesen belekeveredtem a saját agytekervényeimbe, össze - vissza beszélek, vagy írok (vagy mi)... Jobban járnék, ha inkább alvással tölteném az időt, annak legalább van egy kis haszna. És az alvás kellemes dolog, feltéve, ha nem zavar bele mindenféle fura, bugyuta álom. Viszont annak a fekete, meleg, biztonságos, csendes, puha álomnak örülnék. Az jó szokott lenni, és mindig azért szurkolok közben, hogy ne legyen vége sohasem. Kár, hogy nagyon ritkán álmodom csak... Ehh, végül is mindegy, alszom inkább, hátha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése