Mikor megnyomtam a piros gombot, ami azt mondja, end call, akkor jutott eszembe a kérdés. Miért is nyomja a bélyegét a kapcsolatunkra, az ami anyukáddal most történik? Megváltoznak az érzéseid emiatt velem kapcsolatban? Csak nem. Megértem azt, amin most keresztül mész, nem egyszerű dolog így látni azt, akit szeret az ember. Azt gondolom, hogy ha szeretsz engem, kettőnk miatt nem kell aggódnod. És remélem azt is tudod, hogy számíthatsz rám bármiben. Tudom én, hogy egy macsó férfi a nehézségeken egyedül küzdi végig magát, de ha mégis meggondolod, én itt vagyok. Azt is tudom, hogy nem tehetek sok mindent, sőt talán semmit, de mégis, csak tudd, hogy nem vagy egyedül.
Őszintén szólva, nem is tudom, mennyire jó ötlet ezt ide leírni. Lehet, hogy nem kéne, de viszont, lehet, hogy másképpen meg nem tudnám elmondani (tudod, gátlásosságom és a szégyenlősségem nem engedi), pedig azt szeretném, hogy ezt tudd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése