Miközben szokásos hajnali forgolódásaimat végeztem, az jutott eszembe, milyen jó lenne, ha valaki ott feküdne mellettem, és érezné, értené a gyengédségre vágyásomat. Nem azon izgulna, hogy elégedett vagyok e a méreteivel, és a teljesítményével. Nem azon dolgozna ezererrel, hogy sok orgazmusban legyen részem (ne értsd félre, az jó nekem, csak nem mindig arra vágyom), és nem éreztetné, hogy az igyekezetéért cserébe tennem kell. Tudná, érezné, hogy érintésre vágyom, simogatásra, ölelésre, kedves szavakra, vagy bármilyen szavakra, amikből gyengédség árad. S mikor felébredek az éjszaka közepén, akkor észrevenné, megölelne, simogatna, és nem csupán csak arrébb húzódna. A karjaiba zárna, hozzám bújna, hozzá bújhatnék, biztonságban érezhetném magam végre, és nem kellene többé soha a könnyeimmel küzdenem, miközben a másik boldogan szuszogva az igazak álmát alussza mellettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése