Pár héttel ezelőtt megismertem egy urat. Nagyon jókat beszélgettünk, de féltem. Tanakodtam, vajon mit is akar, mit keres. Nem kellett sokáig várnom arra, hogy megtudjam. Szerencsére nyílt lapokkal játszott és korrektül. Elmondta, hogy igazából nyitott kapcsolat érdekelné, amit azzal magyarázott, hogy neki nem való az elköteleződés, mert ő magányos farkas, és nem igazán szeret és tud monogám életet élni. Elfogadó emberke lévén, megértően viselkedetem, és az egyenességéért cserébe elmondtam neki, hogy viszont én nem ezt akarom. Nem tudok és nem is akarok osztozkodni, nem akarok a keddi barna lenni a hétfői szőke után. Próbált meggyőzni arról, hogy rosszul látom, és a semmin agyalok. Mindenesetre megbeszéltük, hogy még beszélünk erről. Azért is akartam ezt, mert át akartam gondolni, amiket mondott, és megvizsgálni magam, hogy nem lenne-e jó nekem egy ilyen kapcsolat, vagy minek lehet nevezni. Átrágtam magamban, minden oldalról, de bárhogy is törtem a fejem rajta, ez nem menne nekem. Ha nem viszek bele érzelmet, akkor hamar megunom, és játszom a másikkal csúnyán, ha pedig érzelmek ébrednek, akkor felőrlöm magam mondván, tudtam, mibe vágtam bele. Egyik lehetőség sem tetszik, és magamat ismerve, nem vagyok képes másféle hozzáállásra, így ma eljött annak a beszélgetésnek az ideje, mikor mindezt vele is megosztottam. Gondolom annyira nem örült, hogy ezt a numerát kénytelen kihagyni, de tiszteletben tartotta, amit mondtam. Mi mást is tehetett volna... Megköszöntem neki, hogy tisztességesen játszott, és nem hazudta az arcomba, amit hallani akartam volna azért, hogy ő megkaphassa, amit akart volna, mint ahogy ezt annyian teszik. Újfent jó döntést hoztam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése