...anyámhoz utaztunk, szokás szerint. Húgomnak örömet akartam okozni, és elvittem neki azt a nadrágot, amiért már olyan régóta rágja a fülemet. Szívesen adtam neki, hisz nekem túl nagy, és talán sosem lesz jó, de azért mégis nehéz szívvel váltam meg tőle. Néha talán a szokottnál is erősebben kötődöm a tárgyakhoz, és ez annyira nem tetszik. Végül is neki adtam. Nem bántam meg. Olyan örömmel próbálta meg, és ez minden elengedési nehézségemet feledtette. Egész jó volt a hétvége. Anyámnak is a szokottnál jobb volt a kedve, csak néha tört elő belőle a zsörtölődős oldala. Szóval, mondhatom, hogy jó volt ez a hétvége.
Viszont van valami, ami kicsit aggasztani kezdett, de nem tudom, mennyire lehet erről beszélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése