Tegnap vagy tegnapelőtt (vagyis kedden) hajnalban kaptam megint egy levelet, de még nem volt bátorságom kinyitni. Nem mintha levélbombától kellene tartanom, csak félek, hogy olyan stílusú lesz a tartalma, ami olyan tettet provokál ki belőlem, amit lehet, utólag megbánnék, vagy még fel sem készültem rá. Ezért gondoltam, várok. Nem is tudom, mit várok ettől az időhúzástól. Talán közömbösséget? Nem tudom. Azt hiszem, vagy remélem, imádkozom érte, hogy az idő gyógyít. Bután és alábecsülve ezt az érzést, azt hittem, hogy túl vagyok rajta, de rá kellett ébrednem, még bennem lakik valahol mélyen. Mint egy alattomos vírus, ami újra életre kel, mikor már azt hiszed, megszabadultál tőle. Hogy mi a dilemmázás oka? Most így ezen gondolkodva, magam sem tudom. Hiszen mi történhet? Legfeljebb lesz még egy kicsit kellemetlen estém, és megteszem, amit kell, még ha nem is tetszik. Még egy lépcsőfok a gyógyulás felé. Még akár jó is lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése