Az jutott eszembe, vajon mit tennék, ha egy bazi nagy katasztrófa után, valami kapitális véletlennek köszönhetően, én is túlélnék. Hirtelen felindulásból azt hiszem, elkeserednék eléggé erősen, talán még az önsajnálat is az uralma alá hajtana, s biztosan különböző módokat találnék ki arról, hogyan futhatnék a többség után. Majd mikor tettekre kerülne sor, az életösztönöm meggyőzne róla, hogy igenis talpon a helyem. Valószínűleg asszimilálódnék egy csapatba úgy, ahogy a túlélés megköveteli. Nem tartom annyira erősnek magam, hogy egyedül is képes lennék az életben maradásra, és ahhoz sem, hogy főnök pozícióba dolgozzam magam. Bár azt hiszem, ennek inkább az ilyen irányú ambíciók hiánya az oka. Hihi, igen, igen, azért ez az elmélkedés, mert a mű, ami figyelmem középpontjában van, ilyesmiről szól. Elááájulok, mennyire kezdesz megismerni, le a kalappal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése