Az jutott eszembe, vajon mit tennék, ha egy bazi nagy katasztrófa után, valami kapitális véletlennek köszönhetően, én is túlélnék. Hirtelen felindulásból azt hiszem, elkeserednék eléggé erősen, talán még az önsajnálat is uralma alá hajtana, s biztosan különböző módokat találnék ki arról, hogyan rohanhatnék a többség után. Majd mikor a tettekre kerülne a sor, az életösztönöm meggyőzne róla, hogy igenis talpon a helyem. Valószínűleg asszimilálódnék egy csapatba úgy, ahogy a túlélés megköveteli. Nem tartom annyira erősnek magam, hogy egyedül is képes lennék az életben maradásra, és ahhoz sem, hogy főnök pozícióba dolgozzam magam. Bár azt hiszem, ennek inkább az ilyen irányú ambíciók hiánya az oka. Hihi, igen, igen, azért ez az elmélkedés, mert a mű, ami a figyelmem középpontjában van, ilyesmiről szól. Elááájulok, mennyire kezdesz megismerni, le a kalappal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése