...vagyis essünk már túl a hülye nyűgjeiden, és haladjunk. Imádom, mikor így kezdődik egy társalgás. Tudod, miért? Mert innentől kezdve már tudom, hogy megint egy lehetőség adódott arra, hogy szórakoztassam magam a szavak segítségével :) És képzeld el, néha akkorákat döbbenek az embereken, hogy el sem hinnéd (én sem hittem volna). Tudod, egy átlagos némber vagyok, átlagos gondolkodással, átlagos értelmi képességekkel, de néha én magam cseszem le magam, amiért alul értékelem a képességeimet. Mikor azt tapasztalom, hogy egy kacifántosabb humorizációmat nem érti valaki, akkor azt mondom: jó, túlragoztam, semmi gond, de mikor a direktbe odadöfött, egyértelmű humort sem veszi valaki, akkor megtorpanok egy pillanatra. Még szerencse, hogy csak egy pillanatra :) Úgy költözik belém a kisördög, hogy szinte észre sem veszem, és jön a határok feszegetése. Minden mondatom egyre egyértelműbbé és egyre sértőbbé válik, és csak akkor hagyom abba, mikor már nincs bőr a képemen tovább alacsonyodni. Döbbenten tapasztalom azt, mikor van olyan, aki még ezt sem érti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése