Mindig csak a hiszti, mindig csak a nyafogás. Ezért is, azért is. Legyek őszinte? Legyél őszinte?... Ne legyél... Hazudsz? Hát hazudj. Szerinted kit csapsz be? Engem? Nem hiszem. A hazugságod nem rólam szól, nem nekem szól, és még csak nem is arról, hogy valami nehezen megszerezhetőt próbálsz így a magadévá tenni. A hazugságod csak rólad szól. Arról, ahogy magadat látod, ahogy magadat értékeled, és amennyire magadat fontosnak érzed. Nem kell, hogy én értékesnek lássalak, nem számít, érdektelen. Magadat lásd értékesnek magadnak. Hisz ha te nem ezt teszed, hogy várhatsz tőlem ilyet? Akkor senkitől nem várhatsz ilyet... Az igazság fájni szokott, mert kegyetlen, mert odabasz, mert ha meglátod, megérted, tetteket követel... Ne miattam aggódj. A saját fájdalmaimmal majd szembenézek én magam, és vagy túlélem, vagy nem. Nem a te felelősséged ez, nem is akarom, hogy levedd a vállamról, nem is engedem. Magadért vállalj felelősséget, és úgy hazudj, vagy ne, hogy utána ne kelljen a bocsánat, és társai szót használni. Ahogy először ezeket a betűket formázza meg az ajkad, hiteledet veszítetted, ha pedig hiteledet vesztetted, te is elvesztél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése