Kedves Herceg!
Reggel anyukádnál jártam, odaadta a leveled. Úgy örültem neki. Kapott egy hivatalos (olyat, amit szerintünk, vagy inkább szerintem a németek adtak fel) levelet is. Tudod, azt, amiben a törökről írtál. Az a levél nagyon elkeserítette, és teljesen maga alatt volt. Próbáltam nyugtatni, vigasztalni. Mondtam neki, hogy azt a levelet biztos nem nekünk szántad, mert arról biztosan elmondtad volna, ha valóban úgy lett volna, ahogy leírtad. Ő is sejtette, hogy valami nem kerek ezzel kapcsolatban, és talán sikerült kicsit megnyugodnia. Ez a bizonytalanság mindenkit megvisel, gondolom, téged is. Jó lenne, ha már legalább lehetne tudni egy időpontot a tárgyalással kapcsolatban. Zsolti ma beszélt anyukáddal. Azt mondta neki, hogy a németek nem intézik túl gyorsan az ügyeiket, és lehet, hogy csak hónapok múlva lesz csak meg a tárgyalás. Eléggé értelmetlennek tartom ezt a hozzáállást, szerintem hamar haza kéne engedniük. Az ügyvéd ismerősömtől megkérdeztem, mire lehet számítani. Szerinte pénzbírsággal, és kitoloncolással meg fogod úszni, és 3 - 6 hónapig tarthatnak előzetesben. Miközben ezt mondta, legyintett, és azt mondta, nem lesz belőle semmi komoly. Hiszek neki, jó büntetőjogi ügyvéd, de mondjuk hinni is akarok neki. No de, lényeg a lényeg, én hiszem (és tudom), hogy nem kell sok időt kibírni nélküled.
Örültem a levelednek, és annak is, hogy szeretnél összeköltözni velem. Legszívesebben a nyakadba ugrottam volna örömömben. Bármi történhet, és bárhol, csak a közeledben lehessek. Nem szeretem az életet nélküled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése