Csodálkozott magán. Megint eszébe jutott az a lány. Mindig meglepődött, mikor az agya felidézte őt. Mondjuk az is meglepő volt, hogy meglepődött a meglepetésén, hiszen valahol belül tudta, hogy fel fog bukkanni a lány emléke. Nem szép az a lány, bár nem is csúnya, inkább csak egy átlagos lány, egy a sok közül. Lehet, hogy túlságosan hozzászokott már a szebbnél szebb csajokhoz, akik az esetek többségében körülvették, és ez is egyik oka lehetett csodálkozásának. Ez a lány nem szép, mégis úgy vonza a gondolatait, a testét, az érzékeit, mint mágnes a vasat. Érdekes, új érzés volt ez, és ijesztő is. Eleinte nem tudta, hogyan kellene kezelnie, de nem csak ez okozott fejtörést. Mikor időről időre felbukkant a lány a fejében, tudta, hogy nem fogja sokáig bírni, és fel fogja keresni. Igyekezett tartani magát, az utolsó pillanatig távol próbálta tartani magától ezt a valamit, de a lelke mélyén biztosra vette, hogy nem lesz képes ellenállni. Mindig így is lett. Minduntalan a lánynál kötött ki. Úgy érezte, hogy van valami megmagyarázhatatlan kapocs közöttük, ami egyfolytában űzte, hajtotta felé, ám hiába akarta megfogalmazni mi is az a valami, nem ment. Talán túlbonyolította az egészet, és az a fura érzés semmi más nem volt szimpla rokonszenvnél. A lány részéről legalábbis, ezt is tudta, megsúgta valami hangocska onnan bentről. Hogy a magában mocorgó érzést mivel magyarázhatta volna, arról gőze sem volt, és ahogy telt - múlt az idő, már nem is akarta megfejteni. Egyszerűen hagyta magát sodródni az árral, nemes egyszerűséggel csak megélte a benne kavargó mindenfélét, akárhogy erőlködött is az elején a kontrollt megtartani. Végül megadta magát, és sodródott. Végül aztán már a lelkifurdalás is odébb állt, nyugalmat hagyva maga után. Ahogy beköszöntött a nyugalom, úgy kezdett egyre ritkábban felbukkanni az az érzés, ami a lány felé űzte. Néha még meg-megjelent, de már nem volt kétség afelöl, hogy el fog tűnni teljesen. Mikor ráébredt erre, újra csak megrémült, mert attól félt, hatalmas űrt hagy a lelkében, de megnyugodott, miután fájdalom mentességet tapasztalt a mulandósággal, és a veletöltött kellemes órák emlékét elzárta a memóriája egy kis rekeszébe. Tudta, sosem felejti el, de nem csak a kellemes élmények hagytak mély nyomokat benne, hanem a kavargó érzések is, amiken a lány hatására tapasztalhatott meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése