Kedves Herceg!
Jó lenne, ha egyszer végre írhatnék valami jót neked. Folyton csak azt írom, hogy szomorú vagyok, és minden szar. Sokszor inkább nem is írok, mert semmi kellemes dolog nem történik, és nem akarom, hogy megint csak azt olvasd, hogy milyen borús az életem. Tudom jól, hogy akkor is jónak kéne lennie az életemnek, ha nem vagy itt éppen, de ne gondold, hogy az én életemben történő kellemetlenségek miattad, vagy a hiányod miatt vannak, mert nem így van, bár az biztos, hogy a hiányod nem a legjobb dolog, ami történhetett. Arra gondolok csupán, hogy kicsit úgy érzem magam, mint egy katasztrófa sújtotta övezet. Annyira igyekszem összeszedni magam, de valahogy minden próbálkozásom kudarcba fullad. Sokszor érzem úgy, hogy már nem sokáig bírom, és ha nem történik valami csoda, akkor fel fogom adni, elfogy az erőm. Persze tudom, hogy minden rossz időszak után jön a jó korszak, csak félek, hogy addig elfogy minden erőm... Bárcsak itthon lennél, bárcsak végre minden jóra fordulna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése