Kedves Herceg!
Ma, mintha kicsit jobb lenne a kedvem. Talán az az oka, hogy itt, a munkahelyen nem vagyok egyedül. Tegnap nem volt itt senki, csak én, és azért lehetett az a soha nem lesz vége ennek a napnak érzésem. Eléggé szeszélyes vagyok mostanában. Hirtelen robbanok, aztán ugyanolyan váratlanul tudok letargiába süllyedni. Fura ez, és érthetetlen...
Anyukád felment hozzád, át akar venni valamilyen levelet, ami a navtól jött. Zsáklin otthon maradt vele, nem akart egyedül felmenni, mert nem üres a lakás, pedig mondtam neki, hogy nyugodtan, emiatt ne zavartassa magát. Be kell ismernem, kicsit félek attól, hogy rossz véleménye lesz rólunk olyasmi miatt, amit nem úgy csinálunk ott nálad, ahogy szerinte kellene, és azt nem szeretném...
Mondjuk azt hiszem, leszarok mindent hangulatom is van, vagyis tojok mindenre... Kis túlzással...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése