Drága, drága Herceg!
Itt a küszöbön az indulás napja, és végre láthatlak újra. Nagyon izgulok, de mindennél jobban várom is. Félek is. Félek, hogy másképpen látsz majd, mint elutazás előtt, ám az is lehet, hogy attól is tartok, hogy én látlak téged másképpen. Félek, hogy nagyon megváltoztál, míg nem találkoztunk, és azt nem akarom. Azt a herceget szeretném, aki elutazott. Azt a herceget rövid hajjal, az arcán szőrrel, csinos pocakkal. Lehet, félek attól, hogy elveszítem azt a herceget, akit olyan nagyon szeretek. Persze, tudom, hogy amik történtek veled, olyan dolgok, amik nem múlhatnak el úgy, hogy ne változtassanak az emberen, én mégis azt kívánom, azért rimánkodom, hogy az az igazi hercegem legyél, aki voltál, úgy, ahogy voltál. Tudod, én semmit sem változtam. Az vagyok, és olyan, mint két hónappal ezelőtt. Az érzéseim irántad változtak ugyan (erősebbek lettek), ám én kicsit lettem más. Azt szeretném, hogy ennek ellenére is értékesnek láss, és akarj engem. Azt szeretném, ha így is, így változatlanul is szeretnél, és akarnál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése