Kedves Herceg!
Nem sok újat tudok mondani neked, annyit csak, és megint, hogy hiányzol és szeretlek. Ezen semmi nem képes változtatni. Esetleg csak a hiányérzet szűnhet meg, ha hazajössz... Fáradt vagyok, szeretnék elbújni valahova addig, míg haza nem érkezel...
Képzeld, megkapta Odett az első gyorshajtásos büntetést. Gyurihoz küldték a számlát, gondolom, anyám gyorsan rámozdult, és kinyitotta. Ha megyünk hétvégén, szegény Odett kap majd hideget is, meleget is, ezt előre látom. De sebaj, Gyuri azért szokás szerint jó fej, azt mondta, ezt kifizeti, de legközelebb vigyázzon.
Nézegettem a vonatokat Münchenbe. A héten szeretném megvenni a jegyeket májusra. Arra gondoltam, hogy 10-e és 20-a közöttre jó lenne. Utána hamar jönne a következő hónap, mikor újra mehetnék, és így talán gyorsabban telik az idő.
Az éjjel sikerült végre jól aludni. Igaz, hogy hatkor azért már ébren voltam, de legalább nem ébredtem fel kétóránként. Elég sok mindent kell pakolni még, de bízom benne, hogy nem fog sokáig tartani, és összepakolunk. Azt hiszem, lesz egy csomó dolog, amit ki fogunk majd dobni, talán úgy jó lesz majd. A könyveket elrámoltuk, meglett a helyük. A ruhák vannak vissza, és néhány apróság, de azok közül sok fogja a kukában végezni. Remélem, nem fogod megbánni ezt az összeköltözést velem, velünk. Félek kicsit, hogy de, ám bízom abban, hogy nem. Azt tudom biztosan csupán, hogy mindent megteszek azért, hogy ne bánd meg, csak gyere haza már gyorsan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése