Régen történt velem olyan, mint tegnap este. Eszeveszett módon elkapott az éhség. Próbáltam elodázni, még akkor is, ha tudtam, felesleges erőfeszítés, mert úgysem fog sikerülni. Természetesen nem is ment. Csak azt értem el vele, hogy még inkább mardosott ez az érzet. Olyannyira, hogy nem is tudtam már másra gondolni. Beadtam a derekam. Ettem. Kicsi idő elteltével újra kezdtem érezni azt a mardosó, zaklató érzést. Ezúttal már nem húztam az időt. Megtettem, amit kell, hogy minél előbb szabadulhassak. Na jó, kis túlzás az, hogy annyira szabadulni akartam. Mert alapvetően szeretem magam így is jól érezni, és amit kívánok, azt örömmel megadom magamnak. Bele voltam merülve ebbe az új könyvbe, és mikor harmadjára is félre kellett tenni kicsit, akkor már meg sem lepődtem. Kielégítettem az éhségérzetemet, aztán újra a könyvnek szenteltem teljes figyelmem. Reggel, mintha este mi sem történt volna, farkaséhesen ébredtem. Mosolyogva ingattam a fejem, miközben arra gondoltam, micsoda feneketlen bendő :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése