Az elején egyértelműen deja vum volt. Cloverfild szerűen indult, már ami a kamera használatot illeti. Aztán kezd saját irányt venni a történet, megpiszkálja jól a kíváncsiságot. Mozgalmas film. A tanulsága, hogyan csúszhat ki a kézből a dolgok feletti kontroll, és milyen végzetes következményei lehetnek ennek. A három fiatal egyre inkább tudatára ébred, milyen erőt kaptak ajándékba abban az üregben, attól az érdekes kőtől. Az eleinte játéknak induló gyakorlás, képesség fejlesztés végül végzetessé válik. Az elnyomva nevelkedett fiú felfogja, mekkora hatalom került a birtokába, és ez őt bárki fölé helyezi. Eleinte nem tud, aztán már nem is akar parancsolni indulatainak, és elszabadul a pokol. Ennek csak tragédia árán lehet véget vetni, ennek véget kell vetni. Tetszett...
A következő film: a bőr, amelyben élek című Almodovar alkotás. Na lássuk csak :) Hála istennek, pont olyan beteg, mint amilyenre számítottam. Nem hiába szeretem Almodovar rendezéseit. Eltúlzóan ábrázolja a tettek következményeit, és az ezekért járó felelősségre vonást, és ettől lesz sokkoló a film egésze. Imádtam...
És jön a: Marigold hotel: Keleti nyugalom. Ezt lehet, nem fogom érdekesnek találni, de nem baj. Látnom kell. Hmm, nem csaltak a megérzéseim, látnom kellett ezt a filmet. Egy kicsit sem volt unalmas. A elején kicsit zötykölődős volt, de végül sínre került a történet annyira, hogy az éjszaka közepén ásítás nélkül teljes figyelemmel követtem az eseményeket. Kissé szomorkás, mégis happy endel kecsegtet, be is bizonyosodik. Nekem való volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése