Az élet nem egyszerű. Rettentően sokat kell tanulni, és ha nem sikerül, akkor nem csak annyi a következmény, hogy újra kell járni az évet. Az életben, ha nem sikerül a vizsga, akkor nem lehet megkönnyebbülni azért, mert elmúlt, aztán egy legyintéssel elintézni, mondván: majd a következő sikerül. Nincs mese, az élet szigorú tanár, aki keményen számon kér. Ha nem tanul az ember, akkor homlokot ráncol, és a következő vizsga keményebb lesz az előzőnél, és ez így folytatódik addig, míg be nem biflázza az ember az anyagot. Közben pedig telik az idő. Az ember azt hiszi ilyenkor, hogy az életben neki csak a szar jut, és úgy érzi, őt mindenki utálja, legfőképpen a magasságos kaporszakállú. Aztán jön a nekem csak a szar jutott az életben, a töménytelen szar öntött el, és azért vagyok ekkora paraszt, a nekem már nincsenek érzéseim, és a hasonló, ócskábbnál ócskább mentségek arra, miért olyan az ember, amilyen. Lehet tárgyként kezelni a többi embert, lehet szükséges rossznak tekinteni a férfit a pénztárcájának megkaparintása érdekében, le lehet hazudni a csillagokat az égről egy nőnek azért, hogy faszra lehessen húzni, de ez mind-mind csak elodázása a lecke megtanulásának. Igen, igen, hát persze, hogy én látom rosszul, és meg tudod magyarázni jól a magad igazát. Magyarázhatod nyugodtan, de attól tartok, mindez hablatyolás csupán. Legyél csak nyugodtan továbbra is paraszt (vagy ami szeretnél), legyél addig az, amíg csak kedved tartja. De ugye tudod, hogy akkor jön a következő vizsga, mikor a legkevésbé sem számítasz rá? És ha megint megbuksz, azt hiszed majd, hogy dupla annyi szar borult a fejedre, mint legutóbb. Szerintem, érdemes tanulni, megtanulni inkább a leckét, de neked kell ezt tudni, hiszen a te életedet úgy alakítod, ahogy neked tetszik... Jó a kérdés, vagyis hogy: mi a lecke? Ez adja a szépségét az egésznek, és ettől lesz olyan cefetül nehéz, mert a kérdésre csak akkor tudsz válaszolni, ha már megtanultad a leckét (szerintem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése