2012. augusztus 20., hétfő

Ne aggódj, tudok várni


Ez, vagy ehhez hasonló jelentéssel bíró mondat képes megpecsételni kapcsolatok sorsát, és mégis megélhettem azt, hogy egy filmből kelljen ezt újra meghallani (a bőr, amelyben élek volt az). Miután ez a mondat elhangzik, az elkerget belőlem minden olyan érzést, amit nem kéne neki. A tudok várni szószerkezet a jó, várjál csak, de ne rám, ne rám gondolatsort indítja útnak a fejemben. És mivel következetes vagyok, ennek megfelelően is viselkedem. Gondolkodtam, miért is reagálok erre így. Az biztos, hogy nem azért, mert arra vágyom, hogy rögtön két vállra legyek fektetve, mert erről még véletlenül sincsen szó. Talán finomkodó, bátortalan nógatásnak, erőltetésnek veszem, és szanaszét gurul a gyógyszerem tőle, két okból is. Egyrészt, ha az ezzel a cél, hogy érezzem a nyomást arra vonatkozólag, hogy minél előbb megtörténjen a gerincre vágás (mert ugye tudtad, hogy egy ilyen mondat csak akkor hangzik el, ha nemleges hajlandóságot közvetítek), akkor lagymatag a próbálkozás, és pipogyaságot sugall nekem, és hát be kell látni, hogy az a férfi, aki megenged magának ilyet, az máshol (azaz az ágyban) sem viselkedik másképpen (nagy eséllyel). Az ilyen kilátás nem kívánatos. Másrészről pedig, ha valakinek a pucájába nem jutott annyi vér, hogy ne célozgasson, hanem egyenesen megkérdezze azt, ami érdekli (persze kulturáltan), szintén nem jelent jót, mert ez arra enged következtetni, hogy máshoz sem lesz elég vér azokban az izékben. Ha használtad már ezt a tőmondatocskát, akkor biztosan késztetést érzel arra, hogy magyarázkodni kezdj, és győzködni arról, hogyan is kéne ezt látnom valójában, és jobban járok, ha nem így állok hozzá. Megkímélnélek ettől a felesleges erőfeszítéstől. Ugyanis a kissé analitikus gondolkodásom úgysem engedné, hogy hallgassak az érveidre. Ezek az apró megnyilvánulások nekem olyan személyiségjegyeket sejtetnek megbújni, amik (szerintem) nem férnek meg az én faramuci tulajdonságaimmal. Hallottam egy párszor a mondatot, mire rájöttem, miért is van rám ilyen hatással, bár azt gondolom, ezzel nem csak én vagyok így, esetleg csak arról lehet szó, hogy mások nem gondolják végig ezt. Pedig érdemes, mert érdekes ismerkedni magunkkal...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése