...érzetem van... Eléggé. Nagyon inkább. Hiányoznak a beszélgetéseink... A hülye kis program jelzése, mikor üzenet érkezik, és a türelmetlen várakozás, amíg piszok lassan betölti az új szavakat tőle. És a mosoly az arcomon, a lelkemben, mikor olvasom, és a jóérzések kavargása mindenhol bennem, miközben a választ fogalmazom... És hiányzik a hangja a fülemből... És hiányérzetem van... Eszeveszettül, és nem tudom, mit tegyek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése