Az első együtt töltött éjszaka utáni napon nem jó egyedül lenni. Olyan szomorú. Elmarad egycsapásra minden, ami előtte minden percben ott volt. Az apró, kedveskedő üzenetek, a kérdések, a válaszok, a gondolatok. Nem szeretem ezt, mert hiányérzetem támad. Nem is az a baj, hogy nyavajgok, mert megint használtak, hiszen akartam én is, nagyon is. De hiányoznak már most azok az üzenetek, az, hogy tudom, a fejében járok. Hiányoznak azok a fránya üzenetek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése