Cenzúrázom a gondolataimat eléggé drasztikusan mostanában. Úgy teszek, mintha nem is tudom, milyen magasröptű egyede lennék ennek a szánalmas fajnak, és kínos lenne, ha nem brillíroznám a gondolatokat ennek megfelelően. Pedig nincsen minden pillanatban csillogó okosság a fejemben. Nekem se, mint ahogy másnak se, és ez egy icipicikét sem probléma, hiába lihegem annyira agyon... Az jutott eszembe ma valamikor, hogy vajon miért nem énekeltem senkinek eddig még sohasem. Ahogy hagytam felmerülni ezt, pont annyira nem foglalkoztam vele, mikor elillanni látszott figyelmen kívül hagyás okán. Fenéken billentés jár a struccnak, hogy a feje tuti jól a homokba fúródjon. Nem mintha nem tudnám a pontos választ erre a miértre, csak felesleges lenne ezt ecsetelni bőszen, legalább annyira, mint bevallani kádgyalázó mivoltomat. Tudom jól, hogy gőzöd sincs, miről hablatyolok éppen, de nem is kell mindent érteni. A sok tudás csak teher és stressz jár érte jutalmul, úgyhogy hidd csak el nekem, jobban jársz a jótékony tudatlanság homályával... Fázom cefetül... Szinte már hiányzott a rinyaária arról, milyen szar ez a hideg, és hót ziher, hogy csak azért lett kitalálva, hogy nyekereghessek miatta, de most már csak azért sem prezentálok hisztirohamot. Kérlelhetsz, minden hiába, akkor is dacolok teljes mellszélességgel, kár is minden szó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése