Drága Herceg!
Egyre nehezebben viselem a hiányodat, pedig azt hittem, ahogy telik az idő, kicsit jobb lesz majd. De türelmes vagyok, és várok. Lassan ugyan, de telik az idő. Pár nap, és eltelik az első hónap...
Ma megint nálad jártunk anyukáddal. Tettünk - vettünk kicsit. Majd meglátod, milyen ügyesen összerámoltunk. Remélem, nem leszel nagyon haragos, amiért mindent elpakoltunk. Anyukád mondta, hogy jó lenne, ha néha ott aludnék nálad. Próbáltam is már, de nélküled olyan üres a lakás. Napközben még úgy ahogy elvagyok, de ahogy sötétedni kezd, valahogy nem találom ott a helyem nélküled. Hodor is velünk jött. Miközben a padló szegélylécét tisztogattam, odajött hízelegni, én meg sírni kezdtem. Nem tudom, hogyan, csak úgy jött...
Anyukád említette, hogy Levi elvitte Andrishoz a bőröndödet, minden cuccoddal együtt, ami még ott maradt, és holnap öreged elviszi az autódat Lala barátodhoz. Ott vigyáznak rá, és néha mennek vele egy - egy kört. Ezek miatt egy percig se aggódj, csak legyél türelmes, és bírd ki. Türelmes leszek én is, és kibírom. Az érzéseim egy körömpiszoknyit sem változtak, és nem is fognak változni. Ami azt illeti, mégis változtak. Erősebbek lettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése