Drága Herceg!
Szomorú vagyok és elkeseredett. Azt hiszem, legfőképpen a hiányod az, ami ennek a hangulatnak az okozója. Ahogy telik az idő, egyre jobban hiányzik az érintésed, a közelséged. Egyre nehezebben viselem. Tudom, hogy nem kell már sok időt kibírni, és találkozni fogunk. Remélem, meg is ölelhetlek akkor. Azt is tudom, hogy ezután a hét után bármikor történhet jó dolog, ám mégis nehezen telik az idő. Lehet, pont emiatt a tudat miatt telik lassan az idő... Azt írtad, hogy ma megy be hozzád az ügyvéd. Egész nap lestem a postaládát, hátha apukád tovább küld egy levelet, amit az ügyvédtől kapott, de hiába vártam, nem jött semmi sem... Kicsit össze kell szednem magam. Legalább a hozzád indulás idejére. Nem szeretném, ha szomorúnak, vagy elkeseredettnek látnál. Nem akarom, hogy miattam is aggódnod kelljen. Hiába vagyok elkeseredve, nem akarom, hogy rossz érzések legyenek benned miattam. Szeretném, hogy csupa jót láss rajtam, bennem. Olyan jókat, amik hatására jó érzés lesz benned, és erő... Hiányzol, kedves Herceg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése