Ha a szívbe költözik ez az érzés, hogyan tudjuk megfogalmazni? Hogyan lehet úgy elmondani a másiknak, hogy ő is megértse, mi is lakik abban a szívben? Ha azt mondom, szeretlek, az kifejezi azt az érzést, aminek következtében nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, meg akarok halni a hiányától, megszépülök egy mosolyától, őrültként viselkedem egy érintésétől? Nem, nem fejezi ki. Nem kellett volna kimondani, mert méltatlan a valósághoz, hisz hol van ez a szó ahhoz képest, amit érzek. Nem kevesebbet mondtam, csak valami teljesen mást, valójában semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok az érzéstől, amit kiváltottál belőlem; benned akarok élni minden pillanatban; pokolian fáj, ha nem látlak, nem érezlek; egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, gyámoltalan, boldog, és még ki tudja milyen; félek tőled, azok miatt az érzések miatt, amiket megélek; minden porcikám szomjazik utánad, mint a sivatagban szomjazó egy cseppnyi víz után. Hogy mondhatná el a szó, hogy szeretlek, mindezeket? Hiszen ami a lélekben egy gyönyörű világ, az kimondva, egyetlen szóba sűrítve, csak egy kopott, értéktelen jel. Mondd, hol keressem a szavakat, amikből pontosan azt tudod meg, ami abban a szívben lakik? Egy kicsivel sem kevesebbet. Hogyan tegyem bele az élettelen szavakba a szív minden rezdülését, dobbanását? Lehet ilyet, és csupán csak én nem vagyok képes rá?... Mondd, hogy lehet elmondani?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése