Ma este elutazunk. Családi banzáj lesz holnap, születésnap. Persze szokás szerint elfelejtettem, pedig nem lenne szabad. Legalább annak a kevés embernek megjegyezhetném a szülinapját, aki hozzám tartozik. Bár mondjuk, mindenki másét tudom, csak éppen apámét nem, pedig bírom őt is, mint a többieket. Mindegy, lényeg, hogy elég rugalmasan meg tudtuk oldani a dolgot úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Valószínűleg össze-vissza fogok kajálni, egy köbméter kaját készít anyám. Már előre pöffeszkedem... Nyugodt vagyok, és vigyorgó, ugyanakkor kicsit szomorú. Úgy dobog a szívem, mintha valami felpörgető szert használtam volna. Nem is értem. Mostanában elég sok dolgot nem értek magammal kapcsolatban, még ezt sem :) Remélem nem borul fel az életem fenekestől, az annyira nem tetszene. Persze jó, ha alakulgat (mondjuk a szerelmi életem), de például a munka és a többi dolog megmaradhatna olyannak, amilyen volt. Ha az új érzések drasztikus változást idéznek elő, akkor nagy bajban leszek... Kezdek megint agyon agyalni dolgokat, ami lássuk be, sosem vezet jóra. Új szemléleti mód: lesz, ahogy lesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése