...az egy hét, amit annyira akartam. Nagyon jó, és jobban is vagyok. Igaz, néha még elfog a szomorúság, és könnybe szökik a szemem, de nem baj. Szerencsére egy csomó régi ismerős jelent meg körülöttem, és nem hagynak egyedül, nem hagyják, hogy buta dolgokon rágódjak, s talán így majd túllépek ezen az egészen. Vagy ha azt nem is, de legalább talán csillapodik a fájdalom, és majd megszokom. Hát persze, hogy megszokom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése