Mióta elment, arra várok, mikor hallok felőle újra. Tudtam, tudom, hogy felesleges ezen gondolkodni, úgy sem fog megtörténni, és ennek tudatában jó mélyre elástam ezeket a gondolatokat. Mikor álltam a villamosmegállóban, azt mondogattam magamban, mindjárt utánam jön, és azt mondja, hülye vagyok, ne haragudj, hát persze, hogy szeretlek, de nem jött. Aztán azt gondoltam, majd este, munkából hazafelé menet felhív, és kéri, hogy találkozzunk, hogy elmondhassa, rájött, mennyire hiányzom, és igazam volt, tényleg kellünk egymásnak, de nem hívott. Erre ma azt álmodom, hogy telefonon mondja el, hogy megbánta, és hiányzom. Hiába minden gondolat, álom, vagy kívánság, nem történhet meg. Miért is történne? El kell nyomni magamban ezeket a gondolatokat, különben becsavarodok. Ez a hülye álom olyan valósághű volt, hogy kicsit felborította a jól kitalált módszeremet a menekülésre, de sebaj, újra kezdem. Nagy levegő, mosoly, és pozitív gondolatok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése