...vásárolni, és még ma este össze akartam dobni a kaját, de mire hazaértünk, már nem nagyon volt kedvem nekiállni a főzésnek. Belegondoltam, hogy utána a konyhát nem illik szétrobbantva hagyni, meg mennyi lesz az idő, mire minden elkészül, így közvéleményt kutattam, hogy kinek mennyire fontos, hogy még az este folyamán főtt ételt egyen. Jó fejek voltak a csajok, s megértőek, így most itt ülhetek, és kiírhatom a butaságokat a fejemből... Fáradt vagyok, pedig ez az érzés totálisan indokolatlan, mert egyáltalán nem terhelem le magam. Foghatnám a dolgot a nyavajára, ami elhatalmasodott felettem, vagy a bogyókra, amit beszedek azért, hogy csillapítsam a fájdalmaimat, de már nem tudom, mi minek a következménye... Azt hiszem, hogy kicsit az is megvisel, hogy munkahely váltásra kényszerültem, annak ellenére, hogy tervbe volt véve, csak talán nem ilyen hirtelen és módon. Ezért lehet az, hogy még több törődésre vágyom, és ha elhanyagolva érzem magam, akkor azt olyan tragikusan élem meg, mintha nem lenne nagyobb baj az egész világon. Ennek következménye, hogy védekezni kezdek ez ellen az érzés ellen, és zaklatom a lányokat, anyámat, és aki az utamba kerül, azzal, hogy buta fecsegéssel igyekszem magamra vonni a figyelmet. Ha nem sikerül, akkor még mélyebbre süllyedek a letargia mocsarában. Merre ebből a kiút? Biztosan meglelem, hiszem máskor is voltam instabil lelkileg, s megoldódott szép lassan az egész. Ahora no será otra cosa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése