Said

Olyan sokszor írtam le azt, hogy: de szomorú vagyok. Most meg hirtelen az jutott az eszembe, lehet nem is tudom, mit is jelent igazán ez a szó, és milyen érzések azok, amiket egy szomorú ember érez. Megkérdeztem legjobb barátomat, kerestem, kutattam, de nem sikerült teljesen kielégítő, tudományos definícióra találni. Tudományos támogatottság hiányában kénytelen vagyok a kétséget elkergetni, és magam meghatározni a meghatározandót. Milyen valaki, ha szomorú? Bús, bánatos, lóg az orra, a földet bámulja, könnyes a szeme, komor, csendes, befelé forduló... És még biztos lehetne találni kifejező jelzőket, de most ennyire futotta a szinapszisaimtól...

Szeretem Meryl Strip-et. A legjobb színésznők között a helye. És újra eltűnődöm, vajon milyen nevet tennék mellé még a legjobb titulussal? Nem tudnék másik színésznőt említeni, vagyis ennyire jó színésznőt... Ma megnéztem a Vaslédyt. Ámultam csak, mekkora csodára képes újra és újra. Van egy rövidke jelenet a film vége felé, ahol az elengedés fájdalmát hivatottak közvetíteni a filmkockák. Áll ott a konyhaajtóban az az idős asszony, enyhén görnyedt háttal, és minden helyzetben hamar gémberedésre hajlamos, remegő lábacskákkal. Kétségbeesett figyelemmel kíséri párját a szemével, ahogy elindul a bőröndjével a fényesség felé. Egy lépést tesz az ajtótól, szemét egy pislogás erejéig sem veszi le a távozóról. Kérlelő hangon mondja ki a szavakat: Denis, várj! Hol a cipőd? Nem mehetsz el zokniban. Még nem... (Kitartás.) Igen, kitartás. (Csak így tovább!) Csak így tovább. Ne, még ne! Denis! Várj! Még ne! Mondom, még nem akarom, hogy elmenj. Denis, kérlek, ne, ne, ne... Nem akarok... Nem akarok teljesen magam maradni. (Egyedül is boldogulsz, kedvesem. Mindig talpraesett voltál.) Denis... Ne, ne, ne, ne, ne... El is akadt a lélegzetem egy pillanatra, majd az arcomon elmorzsoltam azt a cseppecskét. Miközben a kezemmel a fel-felbukkanó könnyek után vadásztam eltüntetés céljából, a filmet bámultam. Az arcára kiköltözött az a szomorúság, amit hiába igyekeztem szavakba önteni. Az arcának minden rezdülésében megmutatkozott, és én csak bámultam tátott szájal, és egyre azt szajkózta a hang a fejemben: hogyan lennél képes ezt elmondani? Hogyan lennél képes megmutatni, elmagyarázni ezt mindenkinek? Hogyan?...