2012. október 2., kedd

Tegnap este...


...ballagunk haza a moziból. Azon a szokásos úton, ami a hévtől vezet hazáig. Egy ürge előttünk, a járda szélén, éppen szükségét végezte. Amolyan ott, ahol eszébe jutott módon. Ráadásul a lámpa alatt. Biztosan nem csak tapintással akart meggyőződni róla, hogy ékessége még nála, hanem a szemeivel is. Nincsen ezzel semmi bajom, hiszen sejtem én, hogy az egyik ok, amiért a hímek kinövést kaptak a lábuk közé az, mert ilyen esetekből nehezen jönnének ki jól, ha a leguggolásos módot kéne alkalmazniuk. Abban is biztos vagyok, hogy azért nem alkalmazzák a visszatartást, mint olyat, mert félnek, hogy balesetben összeroncsolódik a hólyagjuk, és a hasüreget elöntő húgy miatt veszítenék életüket. Teljesen érthető, elfogadható viselkedési forma, hiszen gyalogszerrel elérhető sebesség gyilkos erejű lehet. De azért kérdem én azt az idióta humorral megáldott kaporszakállút, miért volt olyan jó, hogy ilyen koordinátákat adott meg születésem helyéül. Ha már születésre kárhoztatott, mutathatott volna némi jó szándékot legalább ezzel kapcsolatban. Emlékszem még olyan időszakra, mikor a teljesen lerészegedett, szakadt semmirekellők is képesek voltak arra, hogy diszkrét helyre tántorogjanak elintézni ilyen irányú szükségleteiket. És képzeld, ezekben az esetekben nem tört rám a nyivákolási kényszer, mert nem éreztem icurkát sem a tisztelet hiányát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése