Ismered te is ennek a különös világnak a jó és rossz oldalát. Bátrabbá, szabad-szájúbbá tehet. Segít abban, hogy olyannak tüntessen fel, amilyennek mutatni szeretné magát az ember. A gátlások, mintha sosem léteztek volna, és végre olyan felszabadulttá lehet válni, ahogy tetszik. Nem kell pépesre rágni a szavakat, mielőtt a másik elé sorakoznak, hisz nem húz maga után egyik sem következményeket. Megélhetők az éppen aktuális érzelmek, változékony lehet a hangulat, és még az sem baj, ha ilyen környezetben történik a stressztől való szabadulás, az éppen kéznél lévő virtuális személyen kiélve a kiélni valót. Egy kis csapodárság? Bagatell. Nem kell pironkodni, mikor a legféltettebb erotikus képzelgések témaköre kerül terítékre. Igen, igen, ez ilyen egyszerű szerintem. A jótékony láthatatlanság bátorrá változtat, és bátornak lenni jó. A faramucisága az egésznek, hogy ebben a világban ennél több lépést nem lehet tenni. Ilyenkor a szellemképek kézzel fogható valakikké változnak, a virtuális világ valóságos világgá, ahol a másik szemébe illik nézni, ahol a kimondott szó után tettek jöhetnek. A következmények, a felelősségvállalás újra ott lebeg a fejek fölött vékony cérnákon függve. Hopp, és újra ott a gátlásosság, az arcon a pír nem titkolható, és újra elrebegni, immáron valóságos, kíváncsi fülekbe azokat a vágyakat, lehetetlen. A kíváncsi másik becsapva érzi magát mondván: én nem ilyen lovat akartam, félős lovam otthon is van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése