... Odett tizenöt éves lesz. Hogy lehet ez, hiszen nem régen született. Nem régen még rágót ragasztott a hajába, és az ablakból figyeltem, ahogy a homokozó játékaival szalad a játszótéri homokozó felé. Nem is olyan régen izgatottan készültünk a néptáncos fellépésekre, és azon izgultam, hogy sikerült e szépen belefonni a hajába a szalagot, és az első zongora fellépésén szorítottam, hogy a lehető legkevesebbet rontson, és azon vitáztunk, érdemes e maminál maradni még egy évet. Most meg piercinget szeretne a szülinapjára a szájába, pedig még arra is emlékszem, mennyire fújjogott, mikor látta másokon az ilyen ékszereket. Nem tudom, helyes lenne e teljesíteni ezt a kérést, de valószínűleg teljesíteni fogom. Még szerencse, hogy a fültágítóról le tudtam beszélni észérvekkel... Kicsit elkeserít az idő múlása. Nem gondoltam, hogy ilyen gyors lesz. Ha belegondolok, van még jó esetben öt év, amit a lányokkal tölthetek, vagyis, amíg még szinte mindig körülöttem lesznek. Persze mindig ők lesznek az én kicsikéim, és mindig ott leszek, ha szükségük lesz rám, de ki fognak repülni, élni fogják majd a saját életüket, elkövetik a hibáikat, amiről én hiába tudom, hogy mi lesz a vége, ők akkor is elkövetik majd. Bármennyire szeretném, nem tudom megvédeni őket ezektől a dolgoktól, és nem adhatom át nekik a nehezen megszerzett tapasztalataimat úgy, hogy teljesen átérezzék, megértsék, és tanuljanak is belőle. Persze elmondhatom, el is fogom, de tudom, mit gondol a gyerek, mikor az anya a tapasztalatairól mesél. Sajnos nem vagyok egy főnyeremény, mint szülő (szülő sem), de remélem azért jó irányba indítottam el őket, valamennyire megfelelő alapokkal, és legalább egy kicsit olyan értékrendekkel, amitől jóemberekké válhatnak... Tizenötödik szülinap... És megszólal az önző én. Mi lesz velem nélkülük? Gondolnom kell erre is, hiszen, ha ez a tizenöt év így elrepült, öt év csak egy szempillantás lesz. Gyurinak tegnap előadtam ilyen irányú félelmeimet. Azt mondta, hogy akkor majd hazamegyek, és kitalálunk valamit. Ez is lehet egy lehetőség, csak nem tudom, mi lehet még emellett... Szomorkodom... Lehet, hogy nem kellene, hiszen minden rendben lesz. Nem lesz semmi baj. Ugye nem?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése