Odett ma délután felhívott. Így kezdte: ígérd meg, hogy sírni fogsz. Ejj, mondom, ennek fele sem tréfa, vajon mi a fene történt már megint. Erősködött, hogy ígérjem meg, nem ígértem. Nagy nehezen kibökte, a hörcsög a hörcsögök mennyországába költözött, és hozzátette, ennek én is az oka vagyok, mert nem adtam neki a szünidőben zöldséget vagy gyümölcsöt, mert folyton csak Gábor miatt nyafogtam, s meg lett állapítva, hogy hármunk lelkén szárad szerencsétlen háziállat élete (ha esetleg olvasod, akkor nehogy bűntudatot érezz, csak viccelődött :)), persze a leghibásabb én vagyok, hiszen felelőtlenül halálra szomjaztattam, de legalább beismerte, hogy ő is tehet róla. Miközben ezt előadta, hallottam, hogy almát rágcsál. Elkezdtem gyanakodni, hogy annyira nem is viseli meg a dolog, megjegyeztem hát, legalább megeheted az almát, amit neki szántál, mire kitört belőle a nevetés. Rákérdeztem, valóban meghalt e, amire igen volt a válasz, mert még meg is fújogatta, de csak a bajusza lobogott. Úgyhogy nagy a gyász most minálunk :) Gondoltam akkor a hétvégén irány az állatkereskedés, egy másik hörcsögért, akinek még nevet sem adunk, mert igazán jól hallgat arra, hogy hörcsög, de tévedtem. El kell siratni először hörcsög egyet, utána jöhet csak hörcsög kettő. Azért megkértem, mielőtt megenné az összes gyümölcsöt, legyen olyan jó, és rajzolja le. Ha most is megeszi gyakorlás előtt mindet, megint nem jut be a suliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése