Hónap közepe van, elérkezett a peteérésem ideje (persze nem a hónap közepe miatt, csak pont így alakult). Érzem is rendesen, mert beindultak a hormonjaim, ahogyan illik. Nem hagynak békén sehogy sem. Hiába próbálok másra figyelni, a gondolataim folyton visszatérnek ahhoz a képhez, amikor együtt töltöttük az éjszakát. Mikor az öledben ültem, és éreztem az ujjaidat a hátamon, a derekamon, a mellemen, és minden mozdulatba beleremegtem, és azért imádkoztam, hogy soha ne legyen vége. Feltűztem a hajam, hogy ne lógjon az arcodba, mikor hozzád hajolok, hogy érezzem a szádat a számon. Megöleltél, és sugdostál a fülembe, amitől még jobban... Sosem felejtem el... És a lábujjak... Bassza meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése