Itt ülök a gép előtt, de igazából nem tudok mit kezdeni magammal. Krimiket töltöttem le, hogy majd azok jól lekötik a figyelmem, de nem megy nekik olyan nagyon. Tudod, mit csinálok, mikor itt ülök? Nézem, ahogy zölden világít a neved mellett a kis kocka, és a kis kör. Mikor pirosra vált, akkor próbálom kitalálni, mivel lehetsz elfoglalva, vagy ha kilépsz, akkor azt, merre indulhatsz. Mondhatnád, beteg vagyok. Lehet, hogy nem is tévednél sokat, de ha ezt teszem, akkor olyan, mintha veled lennék. Tudom, hogy ebből valahogy ki kellene lábalni, de gyenge vagyok hozzá. Persze tudom, hogy az idő majd megoldja, meg hogy valaminek úgyis történnie kell, vagy valahogy megoldódik. De nem az idő múlása miatt szuggerálom magam azokkal a mondatokkal, hanem veled kapcsolatban. Néha előbújik belőlem valami, amit nem tudom, minek nevezhetnék, és megkérdezi, miért akarod ennyire ezt az egészet, hiszen nagy eséllyel a fele sem igaz azoknak a nagy érzelmeknek, amikről beszélt, mert ha igaz lenne, akkor nem tudta volna ennyire megkeményíteni a szívét, és nem a múlt foglalkoztatná, hanem a jövő, amit veled tölthetne. Mikor ez motoszkál bennem, akkor válaszképpen ingatom a fejem, és sírva mondom ennek a gonosz hangnak, hogy ez nem igaz, és minden jól fog alakulni, és majd valamelyik reggel úgy ébredsz, hogy megkérdezed magadtól, miért nem azzal a dinka csajjal együtt alszol, és bekapcsolod a telefonod, felhívsz, és azt mondod, találkozzunk, mert hiányzol, így is kellesz, dinkán, hibásan, és én azt mondom, jó, már indulok is. Minden reggel ezzel a gondolattal kelek, és ugyanezzel fekszem, már a negyedik hete. Belemenekülök ezekbe a bejegyzésekbe, és azt remélem, hogy ha kiírom magamból, attól jobb lesz, megkönnyebbül a lelkem, de csak addig tart, amíg leírom a gondolataimat. A leírtak helyett jön másik, ami lehet, még jobban felkavar... Negyedik hét... Ajjaj... Maximum négy napig szoktam nyafogni ilyen dolgok miatt, és az agyammal simán szoktam tudni kezelni a helyzetet, és a daccal, büszkeséggel, ami mindig felszínen maradt eddig, de most ez nem működik. Negyedik hete emésztem magam, és nem hogy enyhülne, egyre erősebb, egyre rosszabb, egyre fájdalmasabb. Attól tartok, ebbe beledöglök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése