Vasárnap hajnal van. Ilyenkor minden normális ember az ágyban van, és még véletlenül se nyitja ki a szemét legalább kilenc előtt. Én is erre hajtottam, de valahogy nem ment. Már ébren vagyok egy ideje, hiába erőltettem az alvást, nem sikerült. Így voltam ezzel az éjszaka is, csak nyafogtam, hisztiztem. Lányok meg jókat mulattak rajtam. Kíváncsian várom, hogy meddig megy ez így, mert egyszer csak tuti kiüt a fáradtság. Ennek a nem alvásnak is van ám azért jó oldala. Csend van, senki nem zavar, azt csinálok, amit akarok, de csak csendben, hogy senkit ne keltsek fel. Nem is esik nehezemre, hiszen alapjában véve csendes ember vagyok :)
Le akartam írni, hogy pénteken mik történtek velem, miközben vártam a vonatra, és azt is, hogy megtaláltam egy csomó jó cuccomat a szekrény mélyére rejtve (és mennyire nem értettem, miért száműztem őket), meg azt, hogy anyám és húgom szerint orvoshoz kéne mennem, mert nem normális ez a fogyás. El akartam panaszolni, hogy a lány, aki a tűzzel játszik nem tudom, melyik moziban megy, mert úgy tűnik nem nagyon akarják túl sokáig játszani, és én csak ezeket a multiplexeket ismerem. És hiába van két kölyök körülöttem, egyik sem akar eljönni megnézni a gru-t, pedig én biztos elmennék velük arra, amire szeretnének. Ráadásul még hiányzol is, és éhes is vagyok... Micsoda vasárnap reggel ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése