Vásárlás közben kitaláltunk egy új játékot. Mondtam Odettnak, hogy teszek a wc papír mellé egy tollat, és jó lenne, ha irkálnánk, vagy rajzolnánk egymásnak üzeneteket, mert hát, ha úgyis ott kell lenni, akkor töltsük hasznosan az időt. Mindegy mit firkálunk fel, bármilyen hülyeséget lehet, meg vicces dolgokat. Tetszett neki az ötlet. Kíváncsi leszek, mennyit fogunk nevetni ezen. Képzeld, még a szabályokat is kitaláltunk, persze ne gondold, hogy olyan nagy szabályrendszer kell ehhez, csak azért mondom, hogy lásd, milyen komolyan megtárgyaltuk :)
Jó volt ma hallani a hangod, hiányzott. Hiányzol... Úgy sajnálom, hogy nem vagyok felnőttebb, felelősségteljesebb, vagy keményebb. Olyan nagyon sajnálom, hogy nem vagyok okosabb, olvasottabb, és nincs nagyobb szókincsem ahhoz, hogy elmondjam félreérthetetlenül, hogy mi jár a fejemben, mi kavarog a lelkemben. Ó, bárcsak akkor legalább boszorkány lehetnék, hogy valami hókuszpókusszal rendbe hozhassak elrontott dolgokat, meggondolatlan tetteket... Sosem gondoltam volna, hogy fogok még olyannal találkozni, aki ennyire el tudja venni az eszem, és hogy így megszelídíti a bennem lakó gőgős büszkeséget, amiről azt gondoltam, mindentől, mindenkitől megvéd... Ma tizenhat percig nem voltam olyan szomorú, mit az utóbbi hetek minden percében. És ez ugye jó dolog?... Önző vagyok, amiért magamról beszélek, mikor igazából rólad szeretnék? Nem tudom, csak azt tudom, hogy nem beszélhetek rólad úgy, hogy magamról ne beszéljek, mert befészkelted magad az érzéseimbe, a gondolataimba, minden pillanatomba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése