... egy kicsit. Kellett hozzá úgy tűnik, egy hiszti roham (persze, csak utólag látom annak, akkor komolyan gondoltam ám), és valaki, aki hatékonyan tudja ezt kezelni (mondtam én, hogy zsák és a foltja)... Anyám a hétvégén azt mondta, isten nem bottal ver, hanem Erivel. Úgy tűnik, van ebben valami...
Tegnap megint volt egy kellemes kis kalandom a bkv zrt egyik sárga gyönyörűségével. Arról már nem is beszélve, hogy a hév nem közlekedik pár napja, helyette buszok járnak. Szerintem mindenki arról álmodozik, hogy így utazhasson, hiszen ilyen pompás élményt sehogy máshogy nem lehet átélni. A barom emberek tolakodnak, nyomakodnak, hogy felférjenek, ami még talán meg is érthető, de az is a cél, hogy leülhessenek, mert tudják, hogy dugó van az úton, s nem nagyon tetszene végig állni azt a húsz percet, míg a busz célhoz ér. Ha nincs a buszon olyan kedves ember, aki hányingert keltő feromonokat ereget, akkor simán kibírható. Öröm az ürömben, hogy megúsztam, elkerültek a bűzölgő emberek, és nem kellett szédelegnem, és azon aggódnom, hogy ha elájulok, akkor vajon megtaposnak e. Valahogy nem fűlik hozzá a fogam, hogy ezt leteszteljem. De érthető, nem? Szóval, miután ezen az apró megpróbáltatáson sikeresen túljutottam, azt hittem, már nem érhet meglepetés. Valószínűleg nem is ért volna, ha nem dugdozom a fülembe a fülhallgatót, teljes hangerőre állítva a zenét. A végcélomtól pár megállóra a vezető kiszállt a vezetőfülkéből, ráadásul be is zárta a fülke ajtaját. Felmerült a gyanú, mondhatni erőteljesen gyanakodtam. A fene, gondoltam, ezek szórakoznak velem. És nem hiába a gyanakvás, elindult vissza a sárgaság. Na fasza, gondoltam, akkor a mai reggelem a városnézésről szól. Legalább jobban megismerem a városnak ezt a részét is, nem mintha meg lehetne ezt tenni járműből. Viszont a megállók neveit gyakorolhatom, s ez sem utolsó szempont. De legalább sütött a nap, az elemem se merült le, pozitívumként pedig még időm is volt erre. Még jó, hogy korán elindultam. Ma viszont már kissé félve szálltam fel arra sárga csodára, de összeszedtem minden bátorságomat, és a nagylányok dacosságával, újra próbát tettem, tudod, csakazértis. Szerencsére helyreállt a rend. A szokásos reggeli menetrendet nem zavarta semmi meg, már csak a hév közlekedésnek kell helyreállnia.
Este, hazafelé menet, bementem kaját venni a bevásárlóközpontba. Gondoltam, pár falatot magamba parancsolok. Az a baj ezekkel a kajáldákkal ott, hogy egy csomó cipőbolt, ruhabolt veszi körül. Csapdába is estem. Az egyik cipőboltból rám kiabált egy csizma, hogy velem akar jönni. Ááá, bolond vagy, legyintettem, minek még egy. Azért megnéztem, megtapogattam, körbejártam. De ott hagytam, olyan gyorsan, hogy a kajáról is megfeledkeztem... Azt hiszem, hogy vissza kell mennem, újra megnézni... Ehh...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése