Fáradt vagyok... Vagy lehet, inkább csak szomorú... Olyan megmagyarázhatatlanul, hogy hiába töröm a fejem, nem tudok rájönni, mit tegyek, hogy elmúljon, vagy legalább azt tudnám, hogyan enyhíthetném, terelhetném el a figyelmem. Az van valószínűleg, hogy a havi rendszerességgel megérkező nyavaja miatt érzem a szokásosnál is cefetebbül magam, vagy ezt is csak bemagyarázom magamnak, és most már így maradok. Vagy tényleg beteg lennék? Nem tudom... Hőemelkedésem van, már nem is tudom, hányadik napja. Vajon mi a lópikulától? Nem szoktam lázas lenni akkor sem, mikor a halálomon vagyok. Egyszer volt lázam, mikor tüdőgyulladásom volt, de az sem tartott sokáig. Lehet, immunológiai vizsgálatra kellene elmennem. Holnap kérek beutalót a háziorvostól, hátha megtudom már végre, mitől vannak ezek a baromságok velem, és ezek a nyavajás ízületi gyulladások. Ennél többet már valóban nem tudok tenni, hiszen ezen kívül minden lehetséges okot megvizsgáltattam, és hiába vannak velem ezek, nem gondolnám, hogy beteg vagyok, csak hőemelkedésem van, és fáj imitt-amott... Utálom ezt a nyafogást, ehh.... Gyuri azt mondta ma reggel, hogy nem szabad feladni, nem szabad elkeseredni, mert az élet nem is olyan rossz, még télen sem. Mert a télben is vannak szép pillanatok, csak észre kell venni, és észre lehet venni. És vannak normális emberek is, még télen is, akik olyanok, amilyeneket elképzel az ember, mikor utópiára gondol. Néztem rá értetlenül, mint Harry Potter Hagridra, mikor az arról mesélt neki, hogy mekkora varázsló...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése