Ma sikerült megnézni A lány, aki a tűzzel játszikot. Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen még azon szomorkodtam, hogy nem tudom megnézni, most mégis sikerült, örültem. Szeretek úgy moziba menni, hogy rajtam kívül nincs senki a teremben. Olyan, mintha csak nekem vetítenék le. Úgy helyezkedem el, ahogy nekem tetszik, oda ülök, ahova kedvem van, és mindent rendesen látok, nem csámcsog, vihog, mászkál, telefonál senki. Mindig elhatározom, hogy csak így megyek moziba, így érdemes. Ami a filmet illeti, tetszett. Ugyanaz volt az érzésem, mint mikor az elsőt néztem. Egy aránylag unalmaska bevezetés után érdekesebb folytatás következett, és egy szintén érdekes befejezés. Mondjuk nem úgy végződött, ahogy vártam, de nem baj, így is tetszett. Egyre határozottabban érzem, hogy el kell olvasnom a könyvet, muszáj összehasonlítanom a filmmel. A héten valószínűleg el is indulok beszerző körútra.
Azon gondolkodtam, hogy lehet, jó lenne, ha levágatnám a hajam. Nagy dilemma ez, mert félek, mi van, ha nem áll jól, de valamit kezdenem kéne vele, mert csak lóg össze - vissza. Néha nagyon az agyamra megy. No de majd kitalálom, addig is kifestem a körmöm. Kezdetnek ez is egy jó változás :) Nem mintha annyira változnom kéne, csak lehet, ettől másképpen érezném magam, vagy valami... Mégsem festem ki a körmöm... Ehh, kicsit szétszórt vagyok ma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése